Három évvel ezelőtt olvastam egy - véleményem szerint nagyon jó – könyvet, melynek a könyvajánlóját megjelentettük lapunk online hasábjain, most viszont volt szerencsém megnézni az ebből készült lebilincselő filmadaptációt is. Filmajánló következik.
„Ahol a folyami rákok énekelnek” című műről van szó, melyet Delia Owens írt, a könyv filmadaptációja pedig 2022 augusztusában került bemutatásra. Az irodalmi mű filmes eszközökkel való megjelenítése azt kell, hogy mondjam (bár nem vagyok filmkritikus): telitalálat volt.
Delia Owens regénye egy lenyűgöző történet, mely egy mocsaras lápvidéken játszódik, ahol szívszorító kezdet után magára marad Kya, a hatéves kislány. Édesanyja, testvérei majd édesapja is elhagyták, a kislány azonban csodával határos módon életben marad és tökéletesen feltalálja magát a magányos vidéken: beleolvad a természetbe, menekül, bujkál és berendezkedik a túlélésre.
A történet szívszorító, folyamatosan visszatérő momentuma az érzés, hogy a kislány mindvégig várja haza édesanyját, akit viszont nem láthat többé. Kya Clark, vagy ahogy mások hívják, a Lápi Lány” életét egy fiú, Tate kavarja fel, aki nemcsak a szerelmet hozza el számára, hanem a csalódást is, azonban rajta kívül más is érdeklődik a lány iránt…
A regény és a film története eleinte két idősíkban fut, idővel azonban találkozik a két idősáv, de ez nem zavaró.
A regényen és a filmen keresztül bepillantást nyerhetünk a láp élővilágába, csodálatos tájbemutatást láthatunk, ez többek között annak is köszönhető, hogy a szerző zoológus, ennek mivolta pedig hitelessé, érdekessé teszi a mocsárvidék izgalmas és páratlan természetábrázolását a főhősön keresztül.
A történet nem mondhatnám, hogy „könnyen emészthető”, hiszen a tájleírás, jellemrajz és a szerelmes tartalom mellett nem feledkezhetünk el arról, hogy a film egy gyilkossággal indul, s egy szövevényes krimi veszi kezdetét a lápi lány történetén keresztül…
Az elképesztő sikerű könyv, amelyet Magyarországon is többször újra kiadtak, izgalmas, érzelmes filmként debütált 2022. augusztus 18-án. A rendező: Olivia Newman volt, a forgatókönyvet Lucy Alibar írta. Kya szerepében Daisy Edgar-Jones, míg Tate szerepében Taylor John Smith mutatkozott be, Chase Andrews karakterét Harris Dickinson formálta meg.
A történet vége teljesen váratlan. Férjem megpróbálta megjósolni a film végét (ő nem olvasta a könyvet) de olyan befejezéssel szembesült, melyre garantáltan nem számított. Az a fajta lezárás, mely után az ember tágra nyílt szemekkel néz maga elé értetlenül.