Steven Spielberg a 70-es évektől fogva egy igazi fogalom, intézmény lett Hollywoodban. Immáron igen idős fejjel újfent megmutatta, hogy ki a király. A Fabelman családdal a saját fiatalságának tévémoziszerű hattyúdalát mutatja be nekünk, amelyben önmaga gyermeki mozira rácsodálkozását láthatjuk, soha nem látott részletességgel. Adott egy zsidó család New Jerseyben, ahol apuka a gyerekcipőben lévő informatikában alkot maradandót (Paul Dano) míg anyuka egy háztartásbeli egykori zongorista (Michelle Williams), a legnagyobb gyerekük Sam (Spielberg reinkarnációja) pedig szép lassan örökre elkötelezi magát a filmek, az illúziók művészetével.

Kérdések záporoztak bennem a film előtt: Szentimentális lesz-e? Nagyon. Didaktikus lesz-e? Kissé. Szerethető? Meglehetősen. A Golden Globe díj megérdemelt, nem elrejtve az életműdíj jellegét a dolognak. A Fabelman család nagyon szívhez szóló moziélmény, amely egy letűnt korszak felé visz minket vissza, ahol még minden olyan ártatlanul egyszerű volt: kézzelfogható és jóval átláthatóbb meg persze nagyon emberi. Közel érezzük Spielberget, ebben a részben általa is írt darabban, bepillantást nyerünk a nagy mesemondónk személyes kis világába. Nem, nem, nincsenek cápák benne, se ostoros professzor, se fekete-fehér törióra de még egy nyamvadt T-Rex se. Egy ufó se akar hazamenni, Lincolnt nem választják meg és nem repkednek a sci-fi effektek, na jó egy kis bájosan levezényelt home made második világháborús partaszállás azért akad.

A zenei aláfestés egyszerűen nagyszerű, a színészek pedig nagyon el lettek találva. Nem lehet semmibe se belekötni, talán a majd két és félórás játékidő kissé túlzás, de igazából melyik filmrajongó nem nézné meg minél jobban a mester ilyen személyes önreflexióját. Kedves mozival van tehát dolgunk, amely olyan, mint egy jó mesetörténet a nagypapitól a tűz körül. Nem egy Cinema Paradiso, sokkal valósabb talajokon mozog, de annyi baj legyen. Igazi élmény, amely azonban nem lesz, lehet népszerű a mai felpörgött fiatalság körében, de ez nem is akkorra katasztrófa. Ja és mielőtt mindenkit elzavarok az év legcsaládbarátibb és legszemélyes mozijára, szeretném megkérni az akadémiát, hogy Michelle Williamsnak(eddig 4 jelölés) adják már oda legalább ezért az a nyavalyás Oscart!!!!