A győztes gól Taika Waititi (Jojo nyuszi, Thor: Ragnarök), az új-zélandi filmes jolly joker, rendező-színész legújabb vígjátéka, amely annyira agyament, hogy megtörtént esetet dolgoz fel. Az Amerikai Szamoa futballválogatottjának mindennapjait láthatjuk a híres 31-0-s vb Ausztrália elleni selejtezőbeli vereségük után. A helyzet dinamikáját pedig a kiégett, lecsúszott európai-amerikai edző (Michael Fassbender) megjelenése okozza a festői kis szigeten. A helyzetkomikum meglepően zseniális, ahogy a nyugati sikerorientált autoriter edző belecsöppen egy kis vallásos közösség, békés és szívmelengető mindennapjaiba. Két külön világ találkozik ebben a minden bája ellenére is tévéfilm keretekkel megáldott könnyed kikapcsolódásnak szánt alkotásban. Ahogy a poénok ülnek, úgy lesz a folyton piáló edző is egyre jobban békében önmagával és az életével.

Finoman szólva is üdítő látni, ahogy a rendező a Jojo nyuszi forgatókönyv Oscarja után végre mintha megint önfeledt önmaga lenne. Mennyivel jobban áll neki ez a humoros, könnyed stílus, mint mikor Christian Bale Shakespeare dráma alakítását próbálta humorossá és eladhatóvá tenni a legutóbbi, meglehetősen szatirikus Thor filmnél. Waititi együtt lélegzik ezzel a habkönnyű sport vígjátékkal és ez mi ránk, nézőkre is ráragad. Nyugodtan lehet röhögni, mosolyogni, megölelni a párunk A győztes gól alatt és ezt meg kell becsülni manapság. Ráadásul a film üzenete abszolút életigenlő. Kedves mementója ez azoknak, akik még az életüket nem az anyagi és másokkal szembeni győzelmekben mérik, hanem csak boldogok akarnak lenni.

A színészek remekül lettek kiválasztva, abszolút hitelesen hat az összkép. Fassbender meg két dráma közt, kicsit haknizott egy jót. Kisujjból megoldja a főszereplő holland-amerikai edző szerepét annak dühkitöréseivel, fanyar humorával és rosszkedvűségével. Ha tehetem, mindig eredeti nyelven nézek filmet, de ezúttal le a kalappal a magyar nyelvű változat előtt, a szamoaiak személyiségéhez nagyon passzoltak a szinkronhangok.

A filmet 18-as karikával adják a világ egyetlen országában, ahol egy transznemű szereplő szerepeltetése kiveri teljesen a biztosítékot. Nem ítélkezem, de a ma az UEFA futballnagykövetként is dolgozó, egykori futballista tényleg transznemű és ő az egyetlen, aki így is pályára is lépett egy férfiválogatottban egy vb selejtezőn. Azonban, ha tetszik, ha nem a filmben ő igenis hangsúlyos helyet kap, sőt megerősíti a vígjáték üzenetét, jelesül, hogy ne játsszuk az agyunkat, hanem csak szeressük magunkat, mindenkit és a focit. Legyünk egyensúlyban a környezetünkkel, tiszteljük értékeinket és néha játsszunk egy jót. Lehet kardoskodni, hogy ez csak egy kiszámítható sportfilm, de kedves, nagyon szerethető és utána garantáltan nyugodtabbak leszünk. Kellemes kikapcsolódás. Soha rosszabbat.