Pár évvel ezelőtt a tanítanivalóan hatásvadász, kiváló médiakampánnyal és a későbbi Oscar-díjas zenével tarkítva berobbant a mozikba a rendhagyó felépítésű antihős eposz, a Joker. A Scorsese-remekművekből (Taxisofőr, A komédia királya) merítkező újragondolt/plagizált film hatalmas sikere és díjesője prognosztizálta, hogy jön a megaköltségvetésű továbbgondolása, szintén meglepő, jelen esetben musical formában. Lássuk miért bukott mégis meg és alázta porig a koncepciót ez a régi, egykor agyondíjazott, tehetséges szereplőgárda, egy egyébként hiteles Lady Gagával kiegészült alkotói csapat. Pedig mindenki várta a folytatást….
A Joker: Kétszemélyes téboly legnagyobb baja nem a musical jelleg, az még működhetett volna is egy kis költségvetésű darabnál, hanem a következetesség teljes hiánya. A Lady Gaga azaz Harley Quinn románc hiteles, a Gotham-i világ még mindig nyomasztó, a rendező, a Másnaposokkal berobbanó 4 Oscarra jelölt !!!(ebből 3-at az előző Joker-részért kapott) Todd Phillips pedig erős kézzel mozgatja a szálakat. Lady Gaga egész üde színfolt a vásznon. A címszereplő Joaquin Phoenix ezúttal nagy pénzért is hozza a karakterét, velőtrázóan átlényegül. Szépen izgulunk, hogy beváltsa sorsát és megagonosszá váljon Joker. Azonban a lassan építkező film középtájt átvált tankönyvi tananyaggá.
Az alkotók ugyanis túladagolták a heroint, akarom mondani a kreativitást és kőkeményen elpusztítják gyermeküket. Hatalmas középső ujjat mutatnak nekünk, a koncepciójuknak, a képregények világának, a rajongóknak, de még az akadémiának is, sőt egyenesen zárójelbe teszik az első részt. Nem kímélnek senkit és semmit. Ez nem tűnik egy kihagyott ziccernek, vagy bevállalósságnak, hanem egy egyszerű kiáltvány, egy kiégett alkotói csapat parafázisa/kinyilatkoztatása a rendszerről, amelyben dolgoznak.
Így lett az őrültség hercegének második (?) kalandja egy helyenként remek zenei betétekkel tarkított, bűnrossz katyvasz, amelyben annyira bízott a stúdiója, hogy hihetetlen, de a 200 milliós költségvetése ellenére még elővetítéseket se tartottak. Mondjuk így legalább kevesebb traumatikus élményt adtak a nézőknek. Utoljára ilyen szintű önnyugdíjazást Warren Beatty Bulworth (1998) című, roppant szórakoztató politikai szatírájánál láttam, de az minimális költségvetésű volt és Beatty tényleg ott akarta hagyni a filmipart.
Minden, amit a korábbi Batman-filmek összehoztak bennünk az most megsemmisült, nagy ürességet hagy maga után a Joker: Kétszemélyes téboly. A következő éves Arany Málna (legrosszabb filmek fesztiválja) abszolút favoritja lesz. Millió életvezetési/tanácsadási/pszichológiai könyv klasszikus alapmondata, hogy ha magadat nem szereted, más se tud téged. Ezt a filmet a saját alkotói is utálták, a hátuk közepére se kívánták, a végeredményen ez sajnos durván látszik. A rajongók meg nyugodtan nézzék meg a Nolan-féle klasszikus Sötét lovagot. Újra meg újra. A mostani Joker film alkotói meg menjenek el nyaralni, keressen hobbit, csajozzanak, pasizzanak vagy akármit csináljanak filmezés helyett, mindenki jobban jár majd.