Megtörtént eseményen nyugvó film készült nemrég „Mocskos kis levelek” címmel. A „Wicked Little Letters” egy vígjáték, melynek témaválasztása meglepően erős, és sokkal mélyebb, mint enyhén humoros története.

A cselekmény egy kisvárosban játszódik, ahol van egy trágár fiatalasszony, meg egy megrögzött vénlány és van még valaki, aki a cselekmény gerincét adja, ugyanis trágár leveleket küldözget. A rendőrség és a közösség a trágár stílusáról híres fiatalasszonyt gyanúsítja.

A mocskos szájú Rose-t megvádolják a bűncselekménnyel. A névtelen levelek országos felháborodást váltanak ki, és perre kerül sor, amikor azonban a város asszonyai – Gladys Moss rendőrnő (Anjana Vasan) vezetésével – maguk is nyomozni kezdenek a bűntény után, kezdik gyanítani, hogy valami nincs rendben, és talán mégsem Rose a tettes.

Nem szeretnék spoilerezni, de meglepő fordulattal zárul a szövevényes történet. Ha azt hinnék, már az elején kitalálják, ki írta a leveleket, elárulom, hogy nem és nem is ez a fő csattanója a történetnek.

A film a nők helyzetét és szerepét dolgozza fel a világháború utáni Egyesült Királyságban. Az egyik főszereplője Írországból érkezik, és a vallási és kulturális ellentét vele adott. Másik főszereplőnk egy hithű katolikus nő, aki a szüleivel él és elkezd káromló, trágár leveleket kapni furcsán, szinte ok nélkül.

Nem egy kimondottan humoros filmről van szó, inkább bájos, a története sem túl komplikált vagy csavaros, detektívsztorinak sem lehet nevezni, mégis szórakoztató és érdekes.

Vajon mi a film mondanivalója, mit tanít?

Ha valaki túl sokáig visel álarcot, végül felgyűlik benne a feszültség?

Meddig játszhatja meg magát valaki?

Egyik kedvenc szereplőm a színes bőrű rendőrnő, aki megvívja harcát a férfi elnyomással szemben, bátor, okos és nem fél cselekedni. Nincs harc a filmben, sem lövöldözés, sem véres jelenet, trágár beszéd annál inkább, így családi filmnek semmiképp sem illik be.

Egyszer érdemes megnézni a filmet (számomra több nincs benne), de pozitívum a történet bája és abszurditása, ami elég izgalmas. A főszereplők: Olivia Colman kiválóan alakítja szerepét, Jessie Buckley is ügyesen játssza a káromkodót. Talán ő adta a legügyesebb színészi játékot ebben a filmben, látszik, hogy talán kedvelte is a szerepét, mondhatjuk ugyanis, hogy a maximumot hozta ki ebből a karakterből.

Ebből a filmből ennyit lehet kihozni, egy jó tévéfilmet, egyszer nézhető kategória, de ha egy könnyedebb filmre vágyik az ember, aminek azért mondanivalója is van, némileg elgondolkodtat és nem várt fordulat is van a végén, akkor ezt a cselekményt egy esti filmnézéshez ajánlom nyugodtan.