Herendi Gábor (Valami Amerika, Kincsem) számtalan közönségsiker után ismét a filmes listák élére került a Futni mentem című új vígjátékával, ami egy cseh film kedves, szerethető feldolgozása. Romantikus, vicces és nagyon életigenlő. Pedig az előjelek nem voltak a legjobbak. A Toxikoma után a rendező körül kissé megfagyott a levegő. Hiába a számtalan agyondicsért darab, hiába a mindig erős színészvezetése, az egykori(?) reklám és videoklip készítőnek a várt állami pénzcsapok elapadtak. Persze függetlenként is lehet alkotni, csak sokkal nehezebb. Szerencsére ez a meggyédes, szerethető filmterv megtalálta, és a helyenként telibe tolt termékreklámokkal tető alá hozott Futni mentem elkészülhetett.

A cuki sztoriban mindenki megtalálja a maga kis üzenetét. Adott egy gyászoló, 3 gyerekes, idős anyuka (Udvaros Dorottya), aki az elhunyt férje tiszteletére le akarja futni a maratont, a lányaival (Tenki Réka – ügyvéd és atomfüggetlen, Trill Beatrix – szabadúszó és sodródó fiatal, Lovas Rozi – főállású anyuka aki a munkája és családja robotja) karöltve. Mindegyik gyerek élete nagyon impulzív és válaszutakkal terhes, és persze a szívkalandok, férfiak csak bonyolítják a sztorijukat. A szépen folydogáló, meglehetősen humoros film a kissé kiszámítható happy end felé bandukolva, elkerüli a legnagyobb a lehetséges hibákat. Nem akar több lenni, mint ami. Megmarad egy szépen fényképezett, laza humorral átitatott könnyed darabnak, amely felmutat valamit a budapesti életszerű mindennapokból is, de egy pillanatig sem felejt el szórakoztatni. A többségében női nézők közt feszengve a telt házas(!) moziban, felsejlett előttem a rendező korai darabja, a Lora (2007) érzékenysége, és persze a Valami Amerika fiatalos lüktetése.

A Futni mentem melegen ajánlható a család minden tagjának, talán ha egy kicsit merészebb lett volna a drámai vonalon, nem lenne kis hiányérzet a felszínessége miatt, de így is remekül szórakoztam. Néha kellenek a könnyű, egyszerűen élvezhető filmek, és nem csak a gyengébbik nem tagjai gondolják így. Tehát irány a mozi, és elő a bakancslistákat, merjünk kicsit élni. Akár futni is a céljainkért, magunkért.