A dzsungel könyvét mindenki ismeri, a remek 1894-es Rudyard Kipling-novelláskötet alapsztoriját a Pesti Színház álmodta újra Dés László (zene), Geszti Péter (dalszöveg), Békés Pál (szövegkönyv) segítségével. A zenés játékot 1996 januárja óta folyamatosan játsszák, sokszor napjában többször is, hatalmas sikerrel. A bemutatója évében a Színházi Kritikusok Díját is elnyerte, mint az év zenés darabja. A musical azóta több mint 1400 előadást ért meg, és az ország számos színháza bemutatta.

Immáron én is beavatódtam ebbe a kultúrtörténeti jelenségbe pár hete egy kellemes vasárnapi délutánon. Elöljáróban tudtam, hogy ez egy megkerülhetetlen alapmű, amiben a magyar színjátszás fiataljainak apraja-nagyja megfordult már az évek során. Mostanában már a nagyobb szerepeket osztott szereposztásban játsszák. Szerencsére én most a régi nagy „öregek” jutalomjátékával láttam. Többször is utaltak arra a darabban, hogy Méhes László Ká kígyóként, illetve a klasszikus törvényeket oktató Balu medveként Reviczky Gábor még egy másik generációt, egyébként az eredeti szereposztást képviselik.

A darab rengeteg táncelemet vonultat fel, ahol a fiatal színészek magával ragadóan segítik a történet kibontakozását, ahol Balu mackó és Bagira, a fekete párduc (Majsai-Nyilas Tünde) igyekszik egyengetni a dzsungelbe szakadt ember fiú (Reider Péter) életét, valamint megóvni őt a tigris, Sir Kán (Brasch Bence) vérszomjától. Külön fénypontja az általam látott csapatnak, Csil keselyű szerepében, Szántó Balázs, aki olyan lazán hozza a szerepét, hogy simán elviszi a showt.

A dzsungel könyve dalait rengeteg család szerezte be így vagy úgy az évek során, azonban sajnos nálunk nem volt így, de még én is együtt dúdoltam velük mikor a farkasok befogadták Mauglit („Farkas vagyok”), képzeletben bokszoltam a hős tanítóval, mikor „Beindul a pofonofon”, Akelának drukkoltam mikor felcsendül a „Mit ér a farkas?” és féltem mikor eljött a „Tigris éjszakája”. Aki még nem látta azért, aki meg látta az azért, tegyen egy újabb próbát ezzel a musicallel és merüljön el a dzsungel törvényeiben, vagyis a DzsTK-ban. Kedves humor, szerethető karakterek és remek zenékkel tarkított kaland, amely nemcsak megunhatatlan, hanem játékosan gyereklelkű is. Jó szórakozást mindenkinek, aki jegyet vesz erre a klasszikus élményutazásra.