Az Egy életem színházi előadássorozatban híres művészek mesélnek az életükről, a számukra meghatározó pillanatokról és történetekről. Ennek keretében Grecsó Krisztián, méltán felkapott kortárs író életrajzi stand-upjára voltam hivatalos pár napja az Átriumba, Budapesten. Beavatást nyertem többedmagammal a költő munkásságába, kalandos útjába a fővárosig és persze a szegvári gyerekkorának hol abszurd, hol kínos, de mindenképpen megmosolyogtató részleteibe. A körülbelül 80 perces, Lévai Balázs rendezte est, remek kikapcsolódás lehet mindenkinek. Az író univerzális nyelvezettel és témavilággal tárja fel életének forgatókönyvét. Interaktív elemként régi, sokszor kis, helyi tévékből vett videóbejátszásokkal igazi, önfeledt nevetésre bír minket.
Külön öröm, hogy folyamatosan megéli az elmondottakat Grecsó, a rengeteg, nézőknek szóló kérdés igazán bensőségessé tette az amúgy is jó hangulatú estét. A szegvári kicsi gyerekkor néptáncos bája, a szentesi viccek, a csongrádi középiskolai drámaírói szárnypróbálgatások remek egyveleget alkotnak. Külön megmosolyogtató, ahogy a szülőfalujában, Szegváron (Szentes mellett) való belharcokat mutatja be, amelyek lázban tartották a médiát is egykoron, a Pletykaanyu című novellája után. Megvallom őszintén kicsit aggódtam, hogy ez a miliő ábrázolás, kreatív humor mennyire fog működni a fővárosban hiszen szentesiként abban biztos voltam, hogy én venni fogom a lapot, de hála isten rácáfolt az ezirányú félelmeimre is az előadó. Nemcsak szerethető volt a darab, de jutott ereje arra is, hogy általánosságban is reflektáljon az írók szerepére a mai világban, az írás hatalmát demonstrálva.
Emellett a vége felé nyíltan mert beszélni Grecsó daganatos betegségéről is. Nem nyújtja bő lére, az arányok pontosan jók ahogy vannak. Maga az előadás rendelhető, sok helyen előadta már, utána természetesen sokak nagy örömére ezúttal is dedikált a költő. Ajánlom magát az Egy életem karakterisztikájú esteket is, de ezt a melegszívű, kellemes stand-upos író-olvasó találkozót mindenképp.