A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök belterjes akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a sztori feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas (Szárnyas fejvadász 2049, Tőrbe ejtve) szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A rendező, Len Wiseman (Underworld, Die Hard 4) felnőtt a feladathoz.
A kész film kiválóan idomul az elődökhöz. Megvan a mitológiai hangulat, az akciók nagyon gyorsak, tömények és vérgőzösek. Persze nagy kérdőjel, hogy egy MacGyverként mindennel is gyilkoló amazon kommandós tesztoszteronpornója érdekel-e mindenkit? Valószínűleg csak a rajongókat.
A sztorit nem túlozták el, igaz nem is a Háború és Béke 2.0-t vártuk. Tehát adott egy kiugrott, jóképű bérgyilkos, akit a régi szektája megtalál és nem ereszt. Az egyedül maradt kislányát pedig a jól ismert, Anjelica Huston vezette orosz maffia balettmániás kiképzőtábora neveli fel. Eve pedig a lelki sebeket dühödt őserővé kovácsolja és a legjobb fiatal bérgyilkossá válik. Azonban a múlt démonai összehozzák azzal a klánnal, akik eltették láb alól az apját. A vér vért kíván. Majd ez a látszólag törékeny harcos, aki már anno a legutóbbi James Bondban is ellopta a showt a férfiak elől, egyszer csak Duracell nyusziként megy, megy és nem fogy ki neki az elem meg a fegyver.
Jogosan hívhatnánk a filmet a halál 50 árnyalatának is, hiszen egy kisebb hadsereget öl meg a balerina, aki csakúgy mint a moziban kellemeset haknizó (egyben társproducer) Keanu Reeves is, mindent túlél. Legyen szó késdobálásról, pisztolypárbajról, gránátdobálásról vagy lángszórós támadásról az ereje és a „frizurája még mindig tart”. A végső leszámolás egy festői, osztrák kisvárosban már csak hab a tortán. Egyedül Gabriel Byrne antagonista rosszfiújának kissé selypítő szinkronja billenheti ki a magyar nézőket ebből az akciómaratonból.
A maga szintjén, a forgatási nehézségek ellenére, nagyon tisztességes akciófilm született, ami ha egy kicsit merészebben kezelte volna a humort, akár klasszikussá is válhatna. Azonban így is jó értelemben kilóg a sorból, hiszen a kőkemény harcok mellett behoz az A-listás színészek közé egy nagyon tehetséges, törékenynek tűnő új akciósztárt és elindít egy új franchise-t. A John Wick-filmvilág jó kezekben van. Bár fogalmam sincs, hogy lehet ezt még tovább bővíteni, de a friss, női nézőpont jót tett a koncepciónak. Tehát irány a mozi, golyóálló mellényt felcsatolni, és hadd szóljon!