Tsundoku – amikor a könyvek gyorsabban gyűlnek, mint ahogy olvasnánk őket? Igen valami ilyesmiről olvastam a neten a minap.

Van egy jelenség, amit a legtöbb könyvszerető ember jól ismer: a polcainkon sorakoznak a frissen vásárolt kötetek, amelyekhez még hozzá sem nyúltunk, miközben újra és újra kísértésbe esünk, és veszünk még egyet. Ezt a különös, de sokak számára kedves szokást a japán nyelv egyetlen szóban foglalja össze: tsundoku.

Mit jelent a tsundoku?
A kifejezés a 19. századi Japánból származik, és két szó összetételéből áll: „tsunde” (felhalmozni, egymásra pakolni) és „oku” (hagyni, félretenni, ottmaradni).
A "doku" pedig az olvasásra utal. Így együtt: olvasatlan könyvek felhalmozása.

Miért vásárolunk több könyvet, mint amennyit el tudunk olvasni?

A remény és vágyakozás miatt? Elképzelhető. Minden új könyv ígéret egy lehetséges világra, tudásra vagy élményre.
Az olvasás illúziója miatt? Meglehet! Már a birtoklás érzése is örömöt ad, hiszen úgy érezzük, közelebb kerültünk a tudáshoz.
Időhiány miatt? Igen! – sokszor nagyobb a lelkesedés a vásárláskor, mint a valós lehetőség a leülésre és olvasásra.
Gyűjtőszenvedély? Akár. A könyv tárgyként is érték: szép, illata van, polcon jól mutat.

Kell emiatt bűntudatot éreznünk?

Sokan tekintik a tsundokut „bűnös szokásnak”, de valójában van benne szépség. A könyvek polcon várakozó sokasága emlékeztet arra, hogy a tudás végtelen, mi pedig mindig úton vagyunk felé. Umberto Eco például híres volt hatalmas, részben olvasatlan könyvtáráról – szerinte ezek a kötetek nem a hiány, hanem a lehetőségek jelei.

Hogyan kezelhetjük a tsundoku jelenséget?
Készítsünk olvasási listát – ez segít a rendszerezésben.
„Egy be – egy ki” szabály – azaz csak akkor jöhet új könyv, ha egy régit befejeztünk.
Könyvtár használata is megoldás, így az olvasás öröme megmarad, de a polc nem telik túl gyorsan.
S végül az elfogadás – a tsundoku lehet egyszerűen az olvasás szeretetének sajátos formája.

A tsundoku tehát nem feltétlenül probléma, hanem inkább a könyvekhez fűződő szenvedély kifejeződése. Egy polcnyi olvasatlan kötet nem kudarc, hanem ígéret arra, hogy mindig lesz mit felfedezni