Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

A sajátszabályos gyerek kifejezés egyre gyakrabban hallható, amikor a gyerekek fejlődéséről beszélünk. Ez a szó szerencsére egyre elfogadottabban és pozitívabban cseng, mivel vannak gyerekek, akik kicsit másképp érzékelik vagy értelmezik, ezáltal másképp kezelik a világot. Nem betegek, nem is rosszak, és végképp nem kell őket megjavítani, vagy átnevelni. Egyszerűen másképpen működnek, egy olyan egyedi szabályrendszerben élik az életüket, és csak így képesek eligazodni a mindennapokban sűrű rengetegében.

A sajátszabályosság többféle formában jelentkezhet egy gyermeknél. Gyakran kapcsolódik az autizmushoz, ADHD-hoz, tanulási vagy érzékszervi sajátosságokhoz, de nem kell feltétlenül diagnózishoz kötni. Sokszor egyszerűen csak arról van szó, hogy a gyerek intenzívebben reagál az ingerekre, másféle tempóban tanul, vagy eltérő módon dolgozza fel az érzelmeket, mint társai. Ezek a gyerekek nem betegek, vagy elmaradottak, sőt, lehet, hogy elképesztő a memóriájuk, tökéletesen összpontosítanak olyasmire, ami érdekli őket, vagy kiemelkedően kreatívak.

Nehézségük azonban az, hogy könnyen túlterhelődhet az idegrendszerük a zajban, tömegben, vagy akkor, amikor túl gyorsan változnak körülöttük a dolgok. Előfordulhat, hogy nehezebben fejezik ki magukat, vagy az új szabályokat nehezebben fogadják el, mert számukra a kiszámíthatóság biztonságot jelent. Itt jönnek képbe a felnőttek, akiknek a szerepe ebben kulcsfontosságú. Sajnos a mai pedagógia rendszer, az integrálás az osztályokba nem mindig teszi lehetővé az ehhez alkalmazandó megoldást. A legfontosabb, hogy a szülők, pedagógusok és környezetük ne a „miért nem tud úgy viselkedni, mint mások” kérdésre keressenek választ, ne egy sémára működő gyerekeket akarjanak.

A cél, hogy mi tudjunk valamilyen módon alkalmazkodni az ő világukhoz, hogy könnyebb legyen számukra a mindennapi élet. A megértéshez hozzátartozik az is, hogy ne várjunk azonnali alkalmazkodást tőlük. A sajátszabályos gyerekek nem szándékosan viselkednek máshogy vagy mondhatnák, hogy „szabálytalanul”, sokszor épp az idegrendszerük működik úgy, hogy bizonyos helyzeteket nehezebben tudnak kezelni. Például segíthet, hogy ha előre jelezzük a változásokat, nem egyből a mélyvízbe dobjuk őket, vagy csendes pihenősarkot alakítunk ki nekik akár otthon, akár a teremben, ahol kicsit megpihenhetnek. El kell kezdeni értékelni ezeket a gyerkőcöket, hiszen ők azok, akik valami igazán fontosat taníthatnak, vagy tehetnek hozzá az életünkhöz.

A sajátszabályos gyerek nem rossz vagy hibás, csupán megértésre, elfogadásra és szeretetre vágyik. Amint megkapja a megfelelő pozitív visszajelzéseket, szárnyalni fog, és megtalálja helyét a világban.