A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, több szinten értelmezhető, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.
Fontos kiemelni a helyszínét is az előadásnak: a teátrum új stúdiójában, az Eötvös 10 Kamaratermében avatódtunk be a rendkívül erős történetbe. Az emberközeli, felújított kis terem tökéletes meghitt tér a Hűtlenekhez, ami a remekül használt, kissé minimalista díszlet mellett igazi élményé válik az erre fogékonyaknak. Adott tehát egy visszaemlékező író (Schneider Zoltán), akinek önmarcangoló emlékfoszlányai egy tragikus történetet mutatnak be: egy színésznőnek, Marianne-nek (a zseniális Mészáros Blanka) látszólag tökéletes élete van férjével és kislányával, amit egyszer egy szerelmi félrelépés megváltoztat, a bonyodalmak pedig csak folytatódnak.
Bergman önéletrajzi ihletésű szerelmi háromszögét dinamikusan adják elő a színészek, akik közül kiemelkedik a Davidot, tulajdonképpen az egykori írót/rendezőt eljátszó, Krisztik Csaba, aki felesleges gesztusok nélkül, nagyon lendületes, erős jelenléttel pulzál előttünk. Simán elhisszük neki a szinte alig feltárt motivációi, előélete ellenére is a depresszió, a helykeresés minden nyűgjét és a létének elviselhetetlen könnyűségét. Őt én gimis korunk óta nem láttam fellépni, nagyon kellemes meglepetés volt az érett, komplex játéka, amelynek mély, robbanásszerű, szenvedélyes energiái teljesen hihetőek.
A megcsalt karmester férjet, Marcust, Porogi Ádám alakítja szintén remekül, de neki a szerep picit kisebb kihívásokat tartogat. A minimális elfojtásai azonban abszolút átjönnek. Az kissé meglepett, hogy a pár kislányát egy férfi alakítja (Katona Péter Dániel) hibátlanul és a dobszólói jól keretezik a látottakat.
Ami komoly csavar ebben a párkapcsolati érzelmi utazásban az az, hogy az eljátszott visszaemlékezés középpontjában, nagyon bergmanosan, Marianne áll. A könnyei, a meghasonlása, az elveszettsége, a vágyai. Ez a női koncepció remekül áll a Hűtleneknek, ami nem egy könnyű színházi utazást ígér kiváló színészekkel, kézzel fogható tragikus történetet, amely keserédes, pörgős és ahogy maga a lebonyolítása is, nem ad szünetet. Magával ragad és nem ereszt: a párkapcsolatok pszichéjének mélyére repít minket, egyetemes darab.
fotók: https://radnotiszinhaz.hu/repertoar/hutlenek/