Hétvégén ismét elrajtol az UltraBalaton – és bár minden évben ugyanaz a Balaton, valahogy mégis mindig teljesen más élmény vár ránk. Számunkra különösen, hiszen idén már hatodik alkalommal állunk rajthoz, ezúttal kilenc fős csapattal. Egy kicsit rutinosabban, talán tudatosabban, de ugyanazzal az izgatott várakozással, mint legelőször.

Az UltraBalaton nem egyszerű futóverseny. Inkább egy sajátos zarándoklat, amely körbevezet Magyarország egyik legszebb táján, miközben belül is elindít valamit. A 209 kilométeres táv elsőre ijesztőnek tűnik, de csapatban egészen más dimenziót kap: itt nem az egyéni hőstettek dominálnak, hanem az együttműködés, az egymásra figyelés és az a fajta közös élmény, amit nehéz szavakba önteni.

Hat év alatt sok minden változott. Volt, hogy az időjárás próbált meg minket, máskor a szervezés vagy a saját határaink. Tanultunk hibákból – például hogy mennyire fontos az időzítés, a frissítés, vagy éppen az, hogy mikor kell pihenni. De talán a legfontosabb tanulság az volt, hogy ez az esemény nem csak a futásról szól. Hanem arról a néhány napról, amikor kiszakadunk a hétköznapokból, és kizárólag egymásra, illetve a következő szakaszra koncentrálunk.

A kilencfős csapat idén új dinamikát hoz. Többen már „régi motorosok”, pontosan tudják, milyen érzés hajnalban, félálomban váltópontot keresni, vagy épp sötétben futni egy csendes balatoni szakaszon. De vannak köztünk olyanok is, akik most tapasztalják meg először ezt az egészet – és talán pont ez az egyik legjobb része: látni rajtuk azt a lelkesedést, amit mi is éreztünk az elején.

A felkészülés most is vegyes volt. Volt, aki tudatos edzéstervvel készült, más inkább „érzésből” futott, de a végén ez kevésbé számít. Az UltraBalaton ugyanis mindig tartogat meglepetéseket. Hiába a kilométerek a lábban, a valóság sokszor felülírja a terveket. És pont ettől izgalmas.

A rajt előtti napokban már érezhető az a különleges feszültség: egyeztetések a logisztikáról, ki mikor fut, hol találkozunk, ki vezet. Lista a felszerelésről, amit persze így is kétszer ellenőrzünk, mégis mindig marad valami, amit otthon felejtünk. De talán ez is hozzátartozik az élményhez.

És aztán eljön a pillanat, amikor elindulunk. Az első lépések még könnyűek, a hangulat fesztiválszerű, mindenki tele energiával. Aztán telnek az órák, jönnek a csendesebb szakaszok, a fáradtság, a hullámvölgyek. De minden egyes váltásnál ott a csapat, egy biztató szó, egy mosoly, egy gyors frissítés – és megyünk tovább.

Számunkra az UltraBalaton már nem csak egy verseny. Egy visszatérő történet, amit évről évre újraírunk. Ugyanazokkal a helyszínekkel, de mindig más élményekkel. És bár a célba érés minden alkalommal különleges, talán mégsem az a legfontosabb. Hanem az az út, amit együtt teszünk meg. Idén hatodszor. Kilencen. Ugyanazzal a céllal: körbefutni a Balatont – és közben egy kicsit önmagunkat is.