A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.
Az egyik leggyakoribb jel a sértődött hallgatás. Ilyenkor az illető nem mondja ki, mi a problémája, inkább elzárkózik, nem válaszol vagy ridegen viselkedik. Gyakori mondat lehet a „Semmi baj”, miközben egyértelműen látszik rajta a harag vagy csalódottság.

A második tipikus jel az irónia és a burkolt beszólások használata. A passzív-agresszív ember gyakran viccnek álcázva sérteget másokat. Ha valaki rosszul reagál, könnyen visszakozik azzal, hogy „csak vicceltem”.
Harmadik jel lehet a halogatás és a szándékos lassúság. Az illető látszólag beleegyezik valamibe, de később nem végzi el a feladatot, elfelejti vagy indokolatlanul húzza az időt. Ez sokszor rejtett ellenállásként jelenik meg.
A negyedik gyakori forma a mártírszerep. A passzív-agresszív ember gyakran úgy állítja be magát, mint akit senki nem ért meg vagy nem értékel eléggé. Sokszor panaszkodik arra, hogy minden terhet neki kell viselnie.
Az ötödik jel az indirekt büntetés. Ilyen lehet például a szándékos távolságtartás, a válaszok késleltetése vagy az, amikor valaki látványosan kedvetlenül viselkedik azért, hogy a másik bűntudatot érezzen.

Hatodik jel a konfliktus kerülése. Bár mindenkinek lehetnek nehéz érzései, a passzív-agresszív ember gyakran képtelen nyíltan kommunikálni a problémáit. Inkább célzásokkal, sértődéssel vagy visszahúzódással reagál.
Végül a hetedik tipikus jel a manipuláció. Az ilyen viselkedés mögött sokszor kimondatlan harag, bizonytalanság vagy önbizalomhiány áll. A másik fél gyakran összezavarodik, mert nem egyenes kommunikációval találkozik.
A passzív-agresszív viselkedés hosszú távon mérgező lehet a kapcsolatokra. A nyílt, őszinte kommunikáció és a határok meghúzása segíthet abban, hogy egészségesebb kapcsolatokat alakítsunk ki másokkal és önmagunkkal is.