Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. Még frissen egy kissé vicces, de sikeres, tehát vértelen feldolgozás után, anno 1997-ben megéltünk egy játékhűbb, elvontabb második részt. Ezután egy nagyon retro, de roppant szórakoztató hangulatú tévésorozat jött. Majd a stúdiók leporolták a projektet és egy nézhető remake várt ránk. Ezúttal a készítők szinte ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk az „új” második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk a nyíltan 18-as karikás mozitól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!

Szögezzük le, az ezredik szuperhős film és trilliomodik hasonló tévésorozat (Heroes, The Boys) árnyékában a Mortal Kombat csak a maga kereteiben értelmezhető. A kiemelt költségvetésnek hála felhívnám az ínyenc nézők figyelmét a művészi jegyekre: a színészi játékra, a főhősök lírai monológjaira, a drámai fordulatokra, a klasszikus filmzenére. Na jó, ezek épp nincsenek, de van helyettük egy meglepően hű videójáték-feldolgozás, ami nem szűkölködik vérben.

Persze megint van egy verekedős torna és annak a tétje megint a Föld sorsa, függetlensége. Ami ordítóan kellett ennek a kissé avítt, mondhatni bugyuta koncepciónak, az nyilvánvalóan az irónia és a humor. Ezt nagy dózisban kapjuk Johnny Cage karakterével (Karl Urban -The Boys, Dredd), minden pillanata aranyat ér, főleg olyan sótlan Raiden (Tadanobu Asano), villámok istene figurája mellett, akihez képest Christopher Lambert lazulására könnyes szemmel révedünk vissza.

A verekedések abszolút autentikusak, nagyon precízen vannak vágva és relatíve jól követhetőek. A történet, amelyben Kitana bosszút áll a családjáért is ’szódával elmegy’. Nincs nagy baj a szereplőgárdával se, de itt minden a látványnak, a rajongók kiszolgálásának van alárendelve. Az új epizód profibb, véresebb, vágatlanabb, mint az eddigiek. A humorszint viszont nem mindig tud átlendíteni minket a mozi komolytalansága felett.

Nagy kérdés, hogy mennyire érdekli ez az erősen sematikus felépítésű Mortal Kombat univerzum az interneten nevelkedett, a plurális játék- és filmkínálathoz szokott mai fiatalokat. Ez azonban nem a mi problémánk, az én generációm biztosan elmorzsol majd egy nosztalgia könnycseppet a moziban, a többiek valószínűleg kissé laposnak fogják érezni mai szemmel az új verekedős kalandot. Lehet, hogy lesz harmadik rész, de nem pontosan látszik, hogy hova vezet az útja a franchise-nak. Talán a töredezett, egy az egy elleni bunyók miatt egy tévésorozat jobb keret lenne ennek a fantáziavilágnak. Harcra fel, a küzdelem örök!