2014 szeptembere óta hódít az ABBA-musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű itthoni, több vidéki fellépéssel együtt, a 600. előadása után is? A frenetikus ABBA-slágerek csak egy összetevői a töretlen sikernek. Fontos megemlíteni, hogy a Madách a világon elsőként kapott jogot arra, hogy saját rendezésű, egyedi változatban, nem a londoni másolataként állítsa színpadra a darabot. Szirtes Tamás rendező és csapata remek munkát végzett.

Habár, aki látta legalább a 2008-as filmet, annak a történet nem ígér sok meglepetést, de a könnyed hangulata így is magával ragad mindenkit egy mesebeli görög sziget díszletei előtt. A színdarab 12 éven aluliaknak nem ajánlott, és a zsúfolt műsorrend miatt minden fontosabb karakter tekintetében osztott szereposztással látható. Az általam látott előadás egyik legnagyobb erénye a profi, letisztult díszletkezelés mellett egyértelműen az érzelmes humor, és hogy szándékosan nem veszi túl komolyan magát. Ránk fért egy kis lazulás, ha erre vágyunk, bátran tegyünk egy próbát. Habár voltak kritikák, az erkélyről való láthatóság kapcsán, de a földszintről igazi, friss, látványos, kreatív színházi élmény fogadott minket.

A muzikálisok is elismerősen csettinthetnek a hallottak alapján. Az egyetlen hibája a Mamma Mia!-nak, ami az erénye is egyben. A dalok ugyanis magyar nyelven szólalnak meg, így viszont néha a fordított szöveg jócskán kiszínezi az angol sorokat, néha kissé csikorog, de mindenképpen helytáll. Akinek először van ezekhez a szövegekhez szerencséje, annak kell majd némi idő, hogy átálljon a füle erre. De megéri. Az előadás fenn, egy kivetítőn angolul feliratozott, de néha sajnos hiányos volt a felirat, már ha egyáltalán volt, ami roppant amatőrnek hat.

A színészek, mint esetemben Auksz Éva (Donna Sheridan), Baranyi Hanna (Donna lánya- Sophie) vagy épp a múltból a főszereplők életében visszacsöppenő apukajelöltek, mint Stohl András, Magyar Attila, Posta Viktor remekül megoldják, amit kell. Láthatóan, a rendező által elvárt versenymosolygás közepette is, élvezik az önfeledt közös estét. Igen, igen, még Stohlt is láttam magától mosolyogni. Magyar Attila komikus vénáira is bátran rájátszottak. A történet lírai részei nem hosszúak, nem telepednek rá a zenei betétekre.

A kedves hangulat pedig igazi össznépi ABBA-ünneppé válik, mikor a rájátszás énekléskor a színészek felhívnak minden nézőt a színpadra, hogy egy közös tánccal, énekléssel záruljon az este. Aki a filmet szerette azért, aki nem, azért tegyen egy próbát a színdarabbal. Picit más, kicsit magyarabb, kicsit sajátosabb, de ez a Mamma Mia! nagyon is a miénk még mindig. Aki meg nem kezd el utána hazaérve ilyen-olyan formátumban a svéd csapat zenéjét hallgatni, az adja fel. Ezt nem lehet ABBAhagyni!

képek forrása: Madách Színház facebook oldala