Az Enola Holmes-széria új része ezúttal is a címszereplő lendületes személyiségére és a jól működő karakterdinamikára épít. Bár a történet már nem hat olyan frissnek, mint korábban, a látványos kaland és a szimpatikus szereplők még mindig szórakoztató kikapcsolódást nyújtanak, miközben az alkotók megőrzik az előző filmek hangulatát.

Az Enola Holmes-franchise idei folytatása a főhős életének egyik meghatározó fordulópontját állítja a középpontba. Miközben egy új ügyön dolgozik, ő és a Louis Partridge által alakított Tewkesbury épp a házasságukra készülnek, ami felveti a kérdést, hogy összeegyeztethető-e a függetlenség és az elköteleződés. Ez a belső konfliktus jól illik Enola karakteréhez, hiszen az előző részek során éppen azért vált szerethetővé, mert mindig a saját döntései szerint alakította az életét.

A forgatókönyv árnyaltan közelít a főszereplő felnőtté válásának kérdéseihez, és bár a téma komplexebb kibontására még lett volna lehetőség, érzelmileg így is működik az összkép. A cselekmény ráadásul Málta festői helyszíneire kalauzolja a nézőket. A mediterrán kikötők, a szűk utcák és a napsütötte városrészek friss látványvilágot teremtenek, amely kellemes változatosságot jelent a korábbi londoni helyszínekhez képest.

Merre tovább, Enola?

Kevés kétség fér hozzá, hogy a széria motorja Millie Bobby Brown, akinek humora, energiája és magabiztos jelenléte könnyedén viszi előre a cselekményt. Közvetlen megszólalásai, a kamerába intézett kiszólásai és a gyors reakciói még mindig azt a bájt idézik, amely az első produkciót egyedivé tette. Ezek a megoldások ugyan már kevésbé hatnak újszerűnek, Millie Bobby Brown azonban színészi játékával továbbra is hitelessé és szerethetővé teszi a főszereplőt. Emellett a humor is működik, még ha nem is minden poén talál célba olyan erővel, mint a korábbi részekben.

Henry Cavill visszafogott alakítása kiváló ellenpontja húgának – elegáns, higgadt és kevésbé különc, mint a klasszikus feldolgozások detektívjei, ami jól illeszkedik az alkotás stílusához. Kettejük közös jelenetei a film legerősebb pillanatai közé tartoznak. Mindeközben Louis Partridge meggyőző és odaadó partner Enola oldalán. Kapcsolatuk hitelesen fejlődik, romantikus jeleneteik természetesek, miközben egyik figura sem veszít az egyéniségéből. A mellékszereplők közül Helena Bonham Carter ezúttal is emlékezetes pillanatokat szerez Eudoria Holmes szerepében, míg Himesh Patel Watsonja ígéretes új színfolt, akiben még maradt potenciál a folytatások számára.

Kevesebb nyomozás, több kaland

Az Enola Holmes 3 legnagyobb hibája az, hogy a bűnügyi szál a korábbi produkciókhoz képest kevésbé kifinomult. A rejtély érdekes és szövevényes alapokra épül, ám a megoldás túl gyorsan körvonalazódik, így a néző kevésbé éli át a bűncselekmény felderítésével járó izgalmat. Philip Barantini rendező inkább az akcióra, az üldözésekre és a szereplők közötti kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt, ezért a krimihangulat háttérbe szorul. Ez a megközelítés azok számára működhet jól, akik a szériában a könnyed kalandot keresik.

Millie Bobby Brown és Henry Cavill az előző részekhez hasonlóan kiváló alakítást nyújtanak, a mellékszereplők pedig emlékezetes pillanatokat szereznek a nézőknek a valamivel több mint másfél órás játékidőben. A máltai helyszínek látványos újdonságot jelentenek és friss színt visznek az alkotás világába. Bár a nyomozói munka kevésbé összetett, a sztori pedig helyenként kiszámítható, a karakterek közötti dinamika, a humor és a könnyed hangvétel mégis szórakoztatóvá varázsolja a végeredményt. Az Enola Holmes 3 megőrzi a franchise szerethető világát, miközben reményt ad arra, hogy a folytatás még izgalmasabb nyomozásokkal gazdagíthatja főhőseink történetét.