Az all inclusive nyaralás egyik legnagyobb vonzereje kétségtelenül a bőség. Reggelitől vacsoráig hatalmas választék várja a vendégeket: friss saláták, húsételek, köretek, gyümölcsök, sütemények és különféle desszertek sorakoznak a pultokon. A látvány önmagában is a gondtalan nyaralás érzését kelti. De vajon mi történik azzal az étellel, amely a büfé zárásakor megmarad?
A kérdés nemcsak a vendégeket, hanem a szállodákat is egyre inkább foglalkoztatja. A büférendszer egyik legnagyobb kihívása ugyanis éppen az, hogy a szállodának egyszerre kell biztosítania a folyamatos választékot és elkerülnie a felesleges ételpazarlást.
Fontos különbséget tenni a vendégek tányérján maradt étel és a büfében megmaradt, még ki nem szolgált élelmiszer között. Ami már a vendég tányérjára került, az higiéniai okokból nem kerülhet vissza a közös kínálatba. Ez az étel általában élelmiszer-hulladékká válik. Különösen sok felesleg keletkezhet akkor, amikor valaki egyszerre túl sok ételt vesz, majd annak egy részét nem fogyasztja el.
Más a helyzet azzal az étellel, amelyet ugyan elkészítettek, de megfelelő körülmények között nem került a vendégek tányérjára. Ennek további sorsa függ az étel típusától, a tárolási körülményektől, az élelmiszer-biztonsági előírásoktól és a szálloda saját gyakorlatától. Bizonyos esetekben az ilyen élelmiszerek a személyzet étkeztetésében is felhasználhatók, máskor viszont a biztonsági szabályok miatt erre nincs lehetőség.
De miért kell egyáltalán ennyi ételt készíteni?
A válasz az all inclusive rendszer működésében rejlik. A vendég azt várja, hogy akkor is teljes legyen a választék, ha később érkezik vacsorázni. Egy kiürült tál vagy elfogyott fogás könnyen keltheti azt az érzést, hogy már „lemaradt” valamiről. A szállodák ezért igyekeznek egészen a vacsora végéig fenntartani a bőséges kínálatot.
Ez azonban könnyen túltermeléshez vezethet. Különösen problémás lehet, ha a büféket nagy mennyiségű étellel töltik újra akkor is, amikor már kevés vendég várható. A korszerű szállodai gyakorlat ezért egyre inkább a pontosabb tervezésre, a kisebb adagokban történő utánpótlásra és a vendégforgalom folyamatos figyelésére helyezi a hangsúlyt.
A pazarlás csökkentésében azonban nemcsak a szállodáknak van szerepük. A vendégek döntései is sokat számítanak. Az egyik legegyszerűbb szabály: inkább többször szedjünk kevesebbet, mint egyszer túl sokat. Ha valamiből ízlik, később bármikor visszamehetünk érte.
Érdemes arra is gondolni, hogy az étel mögött mennyi munka, alapanyag, energia és víz van. Egyetlen tányéron maradt adag talán kevésnek tűnik, de több száz vagy akár több ezer vendégnél már jelentős mennyiséget jelenthet.
Az all inclusive büfé tehát valóban a nyaralás egyik legkellemesebb része lehet, de a bőség nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindent egyszerre kell a tányérunkra tenni. A tudatosabb választással nem kell lemondanunk a változatosságról – csupán kevesebb étel kerülhet a kukába. És talán ez az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy a pihenésünk ne csak élménydús, hanem egy kicsit környezettudatosabb is legyen.