Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.
A Suttogó azt nyújtja, amire a klasszikus thrillerek kedvelői várnak. Egy kisvárosban gyerekek tűnnek el, a bűncselekmények pedig egy évekkel korábban elfogott sorozatgyilkos (Michael Keaton) módszereire emlékeztetnek. A középpontban Tom Kennedy (Adam Scott) áll, aki felesége halála után kisfiával, Jake-kel (Acston Luca Porto) visszaköltözik a szülővárosába. Amikor a gyereknek nyoma vész, Tom kénytelen segítséget kérni távolságtartó apjától, a korábbi nyomozótól, Peter Willistől (Robert De Niro), aki annak idején kulcsszerepet játszott a Suttogóként ismert gyilkos elfogásában.
Ismerős elemekből építkezik
Adott egy békés felszín alatt régi bűnöket rejtegető kisváros, egy bebörtönzött sorozatgyilkos és egy nyomozás, amely egyre mélyebbre vezet a múltba. A készítők okosan építenek ezekre a műfaji elemekre, és sokszor a képernyő elé szegezik az embert. A kazetták, a baljós gyerekdal, az éjszakai neszek és Tom házának sötét terei mind azt az érzést erősítik, hogy valami nincs rendben. A film egyik legjobb húzása, hogy Jake eltűnése nem pusztán egy rejtélyes bűncselekmény története. Az események egy régóta rendezetlen apa-fiú kapcsolatot is felszínre hoznak, így a sztori egyszerre működik családi drámaként és thrillerként.
A Suttogó hangulata erősebb, mint maga a cselekmény – Peter Deming operatőri munkája képes feszültséget teremteni, a néző azonban egy idő után pontosan érzi, milyen irányba halad a narratíva. A műfaj rajongói hamar felismerik a gyanús alakokat és a dramaturgiai tereléseket, így a rejtély egy ponton inkább a megszokott elemek egymás mögé rendezésének tűnik, mintsem valódi nyomozásnak. Ez azért fájó, mert az alkotók több alkalommal is megmutatják, milyen izgalmasabb irányokat rejt a történet. Különösen igaz ez a Suttogó személyére, aki önmagában is érdekes figura, hiszen a rács mögött ülő gyilkos továbbra is befolyásolja az eseményeket. Michael Keaton ráadásul mesterien van jelen a szerepben – nyúlfarknyi játékidőből is emlékezetes karaktert formál, és minden jelenete élénkítően hat.
A családi traumák öröksége
A Suttogó valódi fókusza sokszor nem a sorozatgyilkos, hanem az apaság. Tom és Peter kapcsolata évek óta rendezetlen, és Jake eltűnése arra kényszeríti őket, hogy újra szembenézzenek egymással. A film azt vizsgálja, hogyan öröklődhetnek tovább a szülői hibák, valamint miként befolyásolhatja egy apa hiánya a következő generációt. Az alkotás felveti a családi traumák, a gyász, a bűntudat és a szülői felelősség kérdését, ám hamar háttérbe szorítja ezeket, hogy ismét az emberrablás, illetve a nyomozás kerüljön a középpontba.
Adam Scott meggyőzően hozza a fia eltűnésével küzdő apát. Robert De Niro visszafogottabb alakítást nyújt, amely jól illik a megfáradt, múltját cipelő nyugalmazott rendőrhöz. Michelle Monaghan hiteles nyomozóként, a karaktere azonban kevesebb figyelmet kap a két férfi családi konfliktusa mellett. A készítők összességében erős szereplőgárdát állítottak össze, amely több ponton képes ellensúlyozni a forgatókönyv hiányosságait. A szűk kétórás játékidő azonban nem ad elég teret arra, hogy minden fontosabb figura kellőképpen kibontakozzon, így egyes szereplők jóval nagyobb hangsúlyt kapnak, mint mások.
Erős atmoszféra, kevés maradandó pillanat
A borongós képi világ, az elhagyatott kisvárosi környezet és a sötét belső terek megfelelő hátteret teremtenek a cselekményhez. Az analóg tárgyak és motívumok tovább erősítik a kilencvenes éveket megidéző klasszikus hangulatot. A készítők inkább a lassan növekvő nyugtalanságra építenek, mintsem a látványos horrorra – egy nyitva hagyott ajtó vagy egy alig hallható zaj is képes fenyegetővé válni. Ez a fajta visszafogott feszültségteremtés sokáig jól működik, és azt az érzést kelti, hogy az alkotás több lehet egy átlagos műfaji darabnál. A film azonban idővel nem tud mit kezdeni a benne rejlő lehetőségekkel – a játékidő alatt több mellékszál is felbukkan, amelyek később háttérbe szorulnak vagy lezáratlanul maradnak.
A színészek jók, a rendező érzi a feszültségteremtés eszközeit, a történet pedig kifejezetten ígéretes. Mégis hiányzik belőle az a plusz, amely a filmet igazán maradandóvá tenné. A Suttogó egy lendületes és jól fogyasztható thriller, amely ugyan nem használja ki minden lehetőségét, de a műfaj kedvelőinek így is kellemes időtöltést nyújt.