A héten ünnepeljük az olvasás világnapját, amely jó alkalom arra, hogy egy pillanatra félretegyük a telefont, kikapcsoljuk a televíziót, és kezünkbe vegyünk egy könyvet. Az olvasás sokak számára egyszerű kikapcsolódás, másoknak esti szertartás vagy éppen menekülés a hétköznapok rohanásából. Valójában azonban ennél jóval többet adhat: hatással van a gondolkodásunkra, a képzelőerőnkre, a kommunikációnkra és még arra is, hogyan kapcsolódunk másokhoz.

Az UNESCO 1966 óta szeptember 8-án hívja fel a figyelmet az írás-olvasás jelentőségére. A világnap elsősorban az írni-olvasni tudás fontosságát hangsúlyozza, de egyben arra is emlékeztethet bennünket, hogy az olvasás nem csupán az iskolai évek egyik kötelező feladata. Felnőttként is folyamatosan profitálhatunk belőle.

Amikor olvasunk, az agyunk aktívan dolgozik. Követjük a történetet, megjegyezzük a szereplőket, összekapcsoljuk az információkat, értelmezzük a mondatokat, és közben folyamatosan elképzeljük azt, amiről a szöveg szól. Egy regény olvasásakor például saját belső képeket alkotunk a helyszínekről és a szereplőkről.

Ez különösen érdekes a digitális világban, ahol rengeteg kész képet és rövid, gyorsan fogyasztható tartalmat kapunk. A könyv viszont arra ösztönöz, hogy a saját képzeletünkkel egészítsük ki a történetet. Nem véletlen, hogy a rendszeres olvasás a koncentráció és a figyelem fenntartásának gyakorlására is kiváló lehet.

Az olvasás egyik legkézzelfoghatóbb előnye, hogy új szavakkal, kifejezésekkel és mondatszerkezetekkel találkozunk. Ezek idővel természetes módon beépülhetnek a mindennapi nyelvhasználatunkba. Ez nemcsak gyermekkorban fontos.

Aki rendszeresen olvas, könnyebben találhat megfelelő szavakat egy beszélgetésben, egy üzenetben vagy akár egy hivatalos levél megfogalmazásakor. Az olvasás közben észrevétlenül fejlődhet a szövegértés, a fogalmazáskészség és a helyesírás is. Vagyis egy jó könyv nemcsak történetet mesél, hanem közben „tanít” is.

A rohanó hétköznapokban sokan érzik úgy, hogy nincs idejük egyszerűen csak megállni. Az olvasás azonban akár néhány perc alatt is képes másfajta figyelmet teremteni. Amíg egy történetre koncentrálunk, kevésbé foglalkozunk a napi teendőkkel és a folyamatosan érkező értesítésekkel.

Különösen este lehet hasznos, amikor a képernyők helyett egy könyvet választunk. Egy nyugodt olvasási rutin segíthet ráhangolódni a pihenésre, és kellemesebb lezárása lehet a napnak.

Sokan azért nem olvasnak rendszeresen, mert úgy gondolják, ehhez naponta legalább fél-egy órát kellene rászánniuk. Pedig már napi tíz-tizenöt perc is jó kezdet lehet. Nem az számít, hogy hány oldalt teljesítünk, hanem az, hogy az olvasásnak legyen helye az életünkben.

Ráadásul nem kizárólag regényekben érdemes gondolkodni. Egy érdekes ismeretterjesztő könyv, novella, magazin, életrajz vagy akár egy hosszabb újságcikk is alkalmas arra, hogy rendszeresen olvassunk.

Az olvasás szeretetét nehéz pusztán tanácsokkal átadni. A gyermekek sokkal inkább azt figyelik, mit látnak otthon. Ha azt tapasztalják, hogy a szülők időnként könyvet vesznek a kezükbe, az olvasás számukra is természetes tevékenységgé válhat.

Érdemes közös olvasási időt kialakítani, mesét olvasni lefekvés előtt, vagy egyszerűen csak hagyni, hogy a gyermek maga válassza ki, milyen történet érdekli. Nem minden könyvnek kell tanulságosnak lennie: az olvasás öröme önmagában is érték.

Az olvasás világnapja tehát nem feltétlenül arra hív, hogy ma elolvassunk egy egész könyvet. Talán elég annyi, hogy este félretesszük a telefont, és felütünk néhány oldalt. Lehet, hogy csak tíz perc lesz belőle. De könnyen előfordulhat, hogy végül nem akarjuk majd becsukni a könyvet.