A cinkről leggyakrabban akkor hallunk, amikor beköszönt az őszi-téli időszak, és szóba kerül az immunrendszer támogatása. Nézzük, mire gondolok.

A cink egy esszenciális, vagyis nélkülözhetetlen nyomelem. Ez azt jelenti, hogy a szervezetünk nem tudja előállítani, ezért táplálékkal kell biztosítanunk a szükséges mennyiséget. Számos enzim működésében vesz részt, és több száz biokémiai folyamatban van szerepe, ezért is nélkülözhetetlen ásványi anyag. Részt vesz többek között az immunrendszer megfelelő működésében, a sejtek osztódásában és a sebgyógyulásban, illetve fontos szerepet játszik a normál fehérje- és DNS-szintézisben is.

Fontos a sejtek növekedéséhez és osztódásához, hozzájárul a normál szénhidrát-anyagcseréhez, valamint szerepet kap a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelmében is. Különösen fontos a gyorsan osztódó sejtek számára, ezért a megfelelő cinkellátottság a növekedés és fejlődés időszakában is lényeges. A cink emellett hozzájárul a normál bőr, haj és köröm fenntartásához, és szerepet játszik a sebgyógyulásban is. A cink az ízérzékelésben és a szaglásban is szerepet játszik. Nem megfelelő cinkellátottság esetén ezek a funkciók is károsodhatnak. Hiánya esetén romolhat az immunválasz, és a szervezet bizonyos folyamatai nem tudnak optimálisan működni.

A cinkből egyébként nem az a cél, hogy minél többet fogyasszunk. A szervezetnek inkább csak a megfelelő mennyiségre van szüksége, a tartósan túl magas bevitel pedig éppen ellenkező hatással járhat. A jó hír az, hogy változatos étrend mellett sok ember számára élelmiszerekből is biztosítható a szükséges mennyiség. Jó kis cinkforrások például a húsok, a marha- és sertéshús, a baromfihús, a halak és tenger gyümölcsei, a tojás, a tejtermékek, a hüvelyesek, például a bab és a csicseriborsó, a diófélék és magvak, sőt, még a teljes kiőrlésű gabonafélék is. Kiemelkedő növényi forrásnak számít a például a tökmag és a szezámmag. Így azért könnyű válogatni, hogy mivel pótoljuk.

Van azonban egy fontos különbség az állati és növényi eredetű élelmiszerek között. A növényi élelmiszerekben található fitátok csökkenthetik a cink felszívódását, ezért a szigorúan növényi étrendet követőknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a megfelelő cinkbevitelre. A hüvelyesek és gabonafélék áztatása, csíráztatása vagy fermentálása javíthatja a bennük található ásványi anyagok kinyerését. A napi szükséglet életkortól, nemtől és bizonyos esetekben az étrendtől is függ. Felnőtt nőknél általában körülbelül 7–10 mg, felnőtt férfiaknál körülbelül 9–12 mg napi bevitellel lehet számolni.

A terhesség és a szoptatás idején, illetve bizonyos táplálkozási szokások mellett a szükséglet eltérhet. Gyermekek és serdülők esetében 2 és 13 mg között a napi szükséglet, nyilván ez életkortól is függ. Elsőként mindig érdemes az étrendet átgondolni. A rendszeres fentebb felsorolt termékfogyasztás segíthet a megfelelő cinkbevitel biztosításában. Cinket tartalmazó étrend-kiegészítő akkor lehet megfontolandó, ha az étrenddel tartósan nem biztosítható a megfelelő bevitel, vagy valakinél fokozott kockázat áll fenn. Ilyen esetben célszerű orvossal vagy dietetikussal egyeztetni, különösen hosszabb távú pótlás előtt. Érdemes arra is figyelni, hogy bizonyos gyógyszerek és ásványi anyagok befolyásolhatják egymás felszívódását, például kölcsönhatásba léphet egyes antibiotikumokkal.

A cink nélkülözhetetlen nyomelem, amira a szervezetnek minden nap szüksége van. Fontos például az immunrendszer normál működéséhez, a sebgyógyuláshoz, illetve a bőr, a haj és a körmök normál állapotának fenntartásához. A változatos, kiegyensúlyozott étrend megfelelő mennyiségű cinket biztosíthat számunkra.