Társaságban vagy, vagy több emberrel dolgozol egy helyen, estére pedig mentálisan kimerülsz a körülötted lévőktől? Lehet, hogy energiavámpírok vesznek körül.

Vannak emberek, akikkel egy kellemes beszélgetés után feltöltődve indulunk haza, mások társaságában viszont fél óra elteltével úgy érezzük, mintha egy egész napot dolgoztunk volna. Ilyenkor használhatjuk az „energiavámpír” kifejezést. Nem egy hivatalos pszichológiai diagnózisról van szó, hanem egy köznyelvben ismert elnevezésről, amivel olyan helyzeteket írhatunk le, amik rendszeresen érzelmileg és mentálisan kimerítenek.

Energiavámpír lehet családtag, barát, munkatárs vagy akár párunk is, de fontos, hogy ne tekintsünk automatikusan rosszindulatúnak mindenkit, aki sokat panaszkodik vagy nehéz időszakon megy keresztül. Bárkivel előfordulhat, hogy stresszes, bizonytalan, segítségre szorul, és ilyenkor többet vár a környezetétől. A problémát inkább az jelenti, ha ez a fajta kimerítő viselkedés tartósan fennáll, és egy kapcsolatban rendszeresen ugyanaz az egyoldalú minta ismétlődik. Az energiavámpír gyakran nagyon sokat panaszkodik, szinte minden helyzetben a problémát látja, és a beszélgetések középpontjában mindig ő maga áll.

Előfordul, hogy alig érdeklődik a másik iránt, nehezen vállal felelősséget a saját helyzetéért, és igen gyakran okol másokat azért, ami vele történik. Van, aki állandó figyelmet és megerősítést vár, mások pedig bűntudatot próbálnak kelteni. Olyan mondatokkal bombázhatnak, mint például „Senki másra nem számíthatok rajtad kívül”, vagy „Ne is törődj vele, majd ezt is megoldom valahogy.” Az is gyakori, hogy valaki állandóan konfliktust provokál, vagy újra és újra ugyanazokat a problémákat hozza fel anélkül, hogy valóban megoldást keresne, hiába is segítünk ebben. Megint másoknak egyszerűen csak szükségük van arra, hogy folyamatosan rájuk figyeljenek.

A közös pont ezekben az emberekben nem feltétlenül maga a viselkedés, hanem az, hogy milyen érzéseket kelt bennünk a velük töltött idő. Ha egy ilyen beszélgetés után fáradtnak, feszültnek, ingerlékenynek vagy lelkileg kiüresedettnek érezzük magunkat, érdemes elgondolkodni azon, mi történik ebben a kapcsolatban. Az ez ellen való védekezés első és legfontosabb lépése a határok kijelölése. Ez például egy empatának oltári nehéz, de tudatosítani kell, hogy ez nem önzés, hanem annak kifejezése, hogy a saját időnknek és lelki energiánknak is vannak korlátai.

Nem kell minden problémát meghallgatnunk, minden konfliktust megoldanunk, és főleg nem kell mások helyett elviselnünk azok következményeit. Nyugodtan mondhatunk nemet egy ilyen helyzetre, vagy tudatosan rövidebbre szabhatjuk az ilyen beszélgetéseket. Például ritkábban találkozunk az illetővel, vagy egyes ilyen jellegű témákat nem engedünk újra és újra átrágni értelmetlenül. Sőt, nem kell magyarázkodni sem.

A határ a mi érdekünk és a másiknak kutya kötelesség ezt tiszteletben tartani. Fontos azt is tudatosan mantrázni magunknak, hogy nem a mi feladatunk mindenkit megmenteni. Meghallgathatjuk a másikat, együttérezhetünk vele, és ha kell, segítséget is javasolhatunk neki, de nem kell magunkra vennünk minden gondját. Amennyiben engedjük ezt elharapózni, akkor a másik fél könnyen bűntudatot kelt bennünk, vagy manipulál. Na, akkor még fontosabb lehet nagyobb távolságot tartani.

Az energiavámpírok könnyen lemeríthetik a mentális és érzelmi akksinkat. Ha meghúzzuk a határokat és nem engedjük ránk pakolni mások problémáinak súlyát, sokkal jobban tudunk koncentrálni a saját életünkre.